HTML

365 ok, amiért ez egy jó év!

smily_Soma.jpegSzámomra érdekes apró hétköznapi királyságokról. Miért? Hogy mindenki más is észrevegye azokat az kicsiny örömöket, amelyek mindennapjainkat fényesítik. Az élet egy fasza dolog, csak észre kell venni!

A blogról...

1_ezertirok.jpg2_rolam.jpg

4_mas.jpg

5_kontakt.jpg

3_Fooldal.jpg

facebook.jpg 

Facebook...

Haver blogok

neston.jpg

NESTON  - blog rádió
"Sosem vagy már egyedül"

  

  

10dolog.jpg

10 DOLOG - 10 pont az élet minden területéről. "Mert ami nem fér bele, az nem is számít."

    

manzard.jpg

MANZARD CAFE - "Designról, művészetekről, kultúráról súlyosan szubjektív szemszögből..."

  

ted.jpg

TEDxY BUDAPEST - "Figyelj ma ránk, mert mi vagyunk a holnap vezetői!"

 

buveszblog.jpg

BŰVÉSZ BLOG - Minden ami bűvészet. Hírek, aktualitások, érdekességek.

 

slowbp.jpg

SLOW BUDAPEST - Fókuszban a boldog, nyugodt élet. "Lassíts! Élj tartalmasabb életet!"

 

personalBranding.jpgPERSONAL BRANDING - "Énmárka, kommunikáció és karrier."
 

Ezt muszáj vagyok megosztani veletek:

A performansz-művészet egyik úttörőjének számító Marina Abramović 1946-ban, Belgrádban született. Nemzeti hősként ünnepelt apja, Vojo és anyja, Danica partizánként harcoltak a második világháborúban. Anyja az 1960-as évek közepén a belgrádi Forradalmi és Művészeti Múzeum igazgatója lett. Marina 1965 és 1970 között a belgrádi Szépművészeti Akadémián tanult. Posztgraduális tanulmányait 1972-ben, a zágrábi Szépművészeti Akadémián fejezte be. 1973 és 1975 között a Novi Sad-i Szépművészeti Akadémián tanított. Ebben az időben valósította meg első szóló performanszait. 1976-ban Amszterdamba költözött..

1976-ban, Amszterdamban találkozott élete szerelmével, az Ulayként ismert (Uwe Laysiepen) nyugat-német performansz-művésszel, akivel ugyanazon a napon születtek. Tizenkét évig tartó szenvedélyes kapcsolatuk kezdetén az ego és a művészi identitás kérdései foglalkoztatták őket. Kialakítottak egy "a másik"-nak nevezett közös identitást, magukról pedig mint a "kétfejű test" részeiről beszéltek. Egyformán öltözködtek és ikrekként viselkedtek. Feltétel nélkül megbíztak egymásban. Nyugvó energia című, egy óra hosszáig tartó művükben Ulaj nyílvesszőt irányzott a megfeszített íjat tartó Marina szívére.Ha bármelyikük figyelme akár egy pillanatra is ellanyhult volna, a nyíl Marinába fúródik.

1988-ban elhatározták, hogy szétválnak. Válásukat is műalkotásként komponálták meg: az 5000 kilométer hosszú kínai Nagy Fal két végéről, a Sárga tengertől (Marina) és a Góbi sivatagból (Ulay) indulva, 2500 kilométer gyaloglás után, középen találkoztak és kezet fogva búcsúztak el egymástól. Marina New Yorkba, Ulay Németországba költözött, azóta nem látták egymást.

Három évvel ezelőtt, 2010. március 14-én nyílt meg Marina Abramović > The Artist is Present < A művész jelen van című retrospektív kiállítása a New York-i Museum of Modern Artban. A művész minden nap a múzeum átriumában elhelyezett négyzet alakú asztal mellett ült mozdulatlanul, tágra nyitott szemekkel, pislogás nélkül, nyitástól zárásig, összesen 716 órán és 30 percen át. A közönség bármely tagja leülhetett vele szemben és tetszőleges időt tölthetett a társaságában. Majd a megnyitó napján, a huszonkét éve nem látott Ulay is leült a közönségnek fenntartott székre."
 

1 komment

Fantasztikus reklám. Széjjel röhögtem magam...

Szólj hozzá!

Drága Barátaim. Ennyi.

Azért kezdtem el vezetni ezt a blogot, mert írhatnékom támadt, és mert meg kívántam osztani veletek a hétköznapokban megbújó szépségek végtelen halmazát. Amennyiben velem tartottál eddig, akkor te is pontosan látod, hogy ez a pohár friss víz, amit mi életnek nevezünk tele van boldogsággal. Más dolgunk nincs is, mint jó nagyokat kortyolni belőle. 

Egy kedves barátom azt mondta nekem nem is olyan régen, hogy azt csodálja bennem, hogy még ha Michelin csillagos vacsorát is tálalnak elém (nem mintha ez nagyon elő szokott volna fordulni sajnos), akkor is ott hagyom amit már nem kívánok. Én azért eszek, mert finom, mert jól esik, és mert éhes vagyok. Semmi szükségem repedtre zabálni magam, hogy úgy feszüljön a hasam, mint egy túlfújt születésnapi lufi, amely a kínosan szoruló nadrággombomat saját lyukába próbálja belefojtani. A földi élvezetek mértékkel okozzák a legtöbb örömöt. Figyeljünk oda minden falatra. Legyen az egy falat szeretet, egy falat sütemény vagy egy falat gyönyör, testünk és lelkünk boldogsága nem az élvezetek habzsolásában rejlik, hanem az élvezetes fogyasztás folyamatának gyönyörében. Mindent csak addig kell, ameddig jól esik. Nekem eddig esett jól minden nap írni, ezért néhány hét intenzív vívódás után úgy döntöttem, a mai lesz az utolsó bejegyzés. Ma nekem egy új év kezdődik. Tegnap lettem 28.

thats all folks.jpg

5 további ok, amiért…

1, A tegnapi pozitív élmény nem volt más, mint egy UFÓ-val való találkozás, aki felajánlott egy intergalaktikus színházban való szereplési lehetőséget bűvészként. Este indulok a 21:20-as etyeki űrsiklóval a Szaturnusz kvadránsba! Jupiiii!!!

2, Végülis elértem a 365-öt, elvégre tegnap volt a születésnapom

3, Ha 2X2 néha öt, akkor most kivételesen miért ne lehetne 116 egyenlő 365-el?

4, Önző dolog lett volna mind a 365 okot megtartani magamnak. Ezért a többit rád hagyományoznám!

5, Ja, és ne feledjük az ismert mondást: Néha a kevesebb több.

Az élet olyan, mint egy bűvésztrükk. Van, hogy valami nem sikerül, amiért lesznek olyanok akik kinevetnek, és lesznek olyanok, akik arra bíztatnak, hogy próbáld meg újra. Sokszor nem hiszel a szemednek, néha legszívesebben ketté vágnád a partnered, de ami a legfontosabb, hogy mindkettő tele van meglepetésekkel és néha olyan dolgokkal, amelyekről azt gondoltad, hogy tényleg lehetetlen. Az élet egy gyönyörű dolog, de csak akkor ragyog igazán makulátlanul, ha megoszthatod azt mással. Te itt voltál velem nap, mint nap, hogy újabb érdekességeket oszthassak meg veled. Köszönöm. Viszonzásképpen hagytam neked 249 szabad rubrikát a 365-ből. Ezt kérlek tölts ki te magad. A sorminta adott! :)

6 komment

Sokat utazok, és rengeteg bűvész műsort látok a világban, de igazából már meguntam őket. Nagyon ritkán van lehetőségem igazán újat és mást látni. Mikor bűvész barátokkal találkozok, akkor is jobban érdekel, hogy velük mi van, mint hogy kártyatrükköket mutogassunk egymásnak. Meg tudnám számolni 1 kezemen, hogy az utóbbi 3-4 évben hányszor volt rá precedens, hogy valami újat, mást láttam, ami megmozgatott belülről. Viszont tegnap egy ilyen nap volt. 

Egy francia bűvész Xavier Mortimer dvd-jét néztük meg. Miután vége lett az 1 órás előadásnak, melynek címe az Árnyék Orchrestra, a legnagyobb mosollyal a fejemen ültem ott a kanapén. Xavier stílusa művészi, francia, más, mint a mindennapi bűvészé. Emellett a műsorának alapvető részét képezi a zene, ami engem teljesen lázba hozott. Az 1 órás előadás gyönyörű keretben, végig konzekvens stílusban, letisztultan és eredeti trükökkel fűszerezve kerül bemutatásra. Lefekvés előtt az volt az utolsó gondolatom, hogy úristen, nagyon össze kell kapnom magam, hogy én is valami hasonlóan király dolgot alkossak. Ma pedig csak úgy megállás nélkül járnak a fogaskerekek. Köszönöm Xavier!

 

1 komment

imogenheap.jpgEgy zene érzéseket, furcsa modón számomra néha illatokat, különböző helyeken átélt élményeket képes magában hordozni. Mikor meghallom, mintha egy dimenzió kapu szippantana be magába, és köpne ki egy korábbi életszakaszomba. Az érzések, mint egy vad vízesés agresszív vízárama zúdúlnak a lelkembe. Színek, helyek, szagok, boldog és szorongó érzések, emlékek és gondolatok.

Minden héten egy olyan albumot bányászok elő a kis harddriveomba zárt mély zenekönyvtár bugyrából, amelyet életem valamely pontján sokat hallgattam. Átadom magam a zenének és a nosztalgiának.

IMOGEN HEAP:

Szólj hozzá!

Érezted valaha így magad?

mosolygós_szomoru.jpg

Szólj hozzá!

Ettem már tengeri mütyűröket, de ilyet, és így még nem. Az franciaországi előadásokat Olonne Sur Mer városában tartjuk. A kis francia város az atlanti óceán tengerpartján fekszik, így tengeri herkentyűkből nincs hiány. A tegnap esti előadás után az egész művészsereg tengeri vacsit fogyasztott el. Akkora kagylók, mint a tenyerem, csigák, languszták, és hüvelykujjamnyi királyrákok. 

Ezek a tengeri állatkák olyan frissek voltak, hogy jó, hogy nem kezdtek el fekvőzni a vacsora asztalon. Egészen más ízvilág ez, mint otthon. Mindegyik étel külön feladat. Interaktív étkezés. A kagylót le kell vágni a keményrészéről, majd meglocsolni citrommal és ecettel, a csigát egy fura kis szerszámmal ki kell húzni a házából (állati para, ahogy kifordul onnan), a királyrákoknak a fejét farkát le kell törni, aztán meg kell pucolni, de mégis a languszta a legnagyobb kihívás, mert a kemény házától meg kell szabadítani a tengeri állatka puha belső részét.

Mind ehhez kiváló francia bor, jókedv, és jó társaság. Nem kell ennél se több, se jobb.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása