Azt mondják a Soma egy ritka név. Mikor megszülettem, és a szülőorvos megkérdezte szüleimet, hogy milyen nevet írhatnak a születési anyakönyvi kivonatba, az orvos nem volt hajlandó beírni, hogy Soma, mert azt mondta, hogy ilyen név márpedig nincs. Atyámnak haza kellett szaladnia a neves könyvért, hogy megmutassák, hogy márpedig van. Milyen jó, hogy apu hazaszaladt, egyébként lehet, hogy Csögle lennék… 

Azóta elborult a “névpiac”. Olyan neveket adnak gyerekeknek, hogy az valami brutális. Volt egy Fekete Mercédesz csoporttársam például egyetemen, de találkoztam már Lakatos Dzseniferrel is (igen, így írják…), és ha hiszitek, ha nem, idén anyakönyveztek egy Szabó Pokémont is. Mindfuck. Szegény gyerek…

Én boldog vagyok a Somával. És a vicc az, hogy az utóbbi években lépten-nyomon belebotlok különböző Soma márkákba. Például az amerikai Soma női alsónemű láncba (hozzáteszem ezt a websiteot én is szívesebben nézegetem, mint a sajátomat… www.soma.com), vagy a Family Frost Soma nevű jégkrémébe (Figyelem: már három ízben is kapható!), vagy a balatoni Soma pincészetbe (A nevem egyenlő a jó balatoni borral. Menő.). Ma viszont újabb termék jutott a tudomásomra: A SOMA RÚD. A Somasajt nevű cég (amiről szintén nem tudtam, hogy létezik) egyik termékéről van szó. Annyi van, hogy az én szótáramban a Soma rúd valami mást jelent. Sokszor Kis-soma ként is nevezik, és a Somasajt Soma rúdjával ellentétben, nagyon nem szeretném, hogy bárki is beleharapjon… A méretbeli különbségekről meg ne is beszéljünk.

Aki a mai bejegyzést elolvasta, és véletlenül a kezébe sodorna a sors egy Soma rudat (persze a Somasajttól, és nem tőlem), az emlékezzen, hogy a lehet, hogy a következő áldozat ő lesz: “Kóstolja meg a Rita zöldborsót, és az ön napja is kerekebb lesz!”