Ettem már tengeri mütyűröket, de ilyet, és így még nem. Az franciaországi előadásokat Olonne Sur Mer városában tartjuk. A kis francia város az atlanti óceán tengerpartján fekszik, így tengeri herkentyűkből nincs hiány. A tegnap esti előadás után az egész művészsereg tengeri vacsit fogyasztott el. Akkora kagylók, mint a tenyerem, csigák, languszták, és hüvelykujjamnyi királyrákok.
Ezek a tengeri állatkák olyan frissek voltak, hogy jó, hogy nem kezdtek el fekvőzni a vacsora asztalon. Egészen más ízvilág ez, mint otthon. Mindegyik étel külön feladat. Interaktív étkezés. A kagylót le kell vágni a keményrészéről, majd meglocsolni citrommal és ecettel, a csigát egy fura kis szerszámmal ki kell húzni a házából (állati para, ahogy kifordul onnan), a királyrákoknak a fejét farkát le kell törni, aztán meg kell pucolni, de mégis a languszta a legnagyobb kihívás, mert a kemény házától meg kell szabadítani a tengeri állatka puha belső részét.
Mind ehhez kiváló francia bor, jókedv, és jó társaság. Nem kell ennél se több, se jobb.