Számomra érdekes apró hétköznapi királyságokról. Miért? Hogy mindenki más is észrevegye azokat az kicsiny örömöket, amelyek mindennapjainkat fényesítik. Az élet egy fasza dolog, csak észre kell venni!
Ezt muszáj vagyok megosztani veletek:
A performansz-művészet egyik úttörőjének számító Marina Abramović 1946-ban, Belgrádban született. Nemzeti hősként ünnepelt apja, Vojo és anyja, Danica partizánként harcoltak a második világháborúban. Anyja az 1960-as évek közepén a belgrádi Forradalmi és Művészeti Múzeum igazgatója lett. Marina 1965 és 1970 között a belgrádi Szépművészeti Akadémián tanult. Posztgraduális tanulmányait 1972-ben, a zágrábi Szépművészeti Akadémián fejezte be. 1973 és 1975 között a Novi Sad-i Szépművészeti Akadémián tanított. Ebben az időben valósította meg első szóló performanszait. 1976-ban Amszterdamba költözött..
1976-ban, Amszterdamban találkozott élete szerelmével, az Ulayként ismert (Uwe Laysiepen) nyugat-német performansz-művésszel, akivel ugyanazon a napon születtek. Tizenkét évig tartó szenvedélyes kapcsolatuk kezdetén az ego és a művészi identitás kérdései foglalkoztatták őket. Kialakítottak egy "a másik"-nak nevezett közös identitást, magukról pedig mint a "kétfejű test" részeiről beszéltek. Egyformán öltözködtek és ikrekként viselkedtek. Feltétel nélkül megbíztak egymásban. Nyugvó energia című, egy óra hosszáig tartó művükben Ulaj nyílvesszőt irányzott a megfeszített íjat tartó Marina szívére.Ha bármelyikük figyelme akár egy pillanatra is ellanyhult volna, a nyíl Marinába fúródik.
1988-ban elhatározták, hogy szétválnak. Válásukat is műalkotásként komponálták meg: az 5000 kilométer hosszú kínai Nagy Fal két végéről, a Sárga tengertől (Marina) és a Góbi sivatagból (Ulay) indulva, 2500 kilométer gyaloglás után, középen találkoztak és kezet fogva búcsúztak el egymástól. Marina New Yorkba, Ulay Németországba költözött, azóta nem látták egymást.
1976-ban, Amszterdamban találkozott élete szerelmével, az Ulayként ismert (Uwe Laysiepen) nyugat-német performansz-művésszel, akivel ugyanazon a napon születtek. Tizenkét évig tartó szenvedélyes kapcsolatuk kezdetén az ego és a művészi identitás kérdései foglalkoztatták őket. Kialakítottak egy "a másik"-nak nevezett közös identitást, magukról pedig mint a "kétfejű test" részeiről beszéltek. Egyformán öltözködtek és ikrekként viselkedtek. Feltétel nélkül megbíztak egymásban. Nyugvó energia című, egy óra hosszáig tartó művükben Ulaj nyílvesszőt irányzott a megfeszített íjat tartó Marina szívére.Ha bármelyikük figyelme akár egy pillanatra is ellanyhult volna, a nyíl Marinába fúródik.
1988-ban elhatározták, hogy szétválnak. Válásukat is műalkotásként komponálták meg: az 5000 kilométer hosszú kínai Nagy Fal két végéről, a Sárga tengertől (Marina) és a Góbi sivatagból (Ulay) indulva, 2500 kilométer gyaloglás után, középen találkoztak és kezet fogva búcsúztak el egymástól. Marina New Yorkba, Ulay Németországba költözött, azóta nem látták egymást.
Három évvel ezelőtt, 2010. március 14-én nyílt meg Marina Abramović > The Artist is Present < A művész jelen van című retrospektív kiállítása a New York-i Museum of Modern Artban. A művész minden nap a múzeum átriumában elhelyezett négyzet alakú asztal mellett ült mozdulatlanul, tágra nyitott szemekkel, pislogás nélkül, nyitástól zárásig, összesen 716 órán és 30 percen át. A közönség bármely tagja leülhetett vele szemben és tetszőleges időt tölthetett a társaságában. Majd a megnyitó napján, a huszonkét éve nem látott Ulay is leült a közönségnek fenntartott székre."
