Ezt muszáj vagyok megosztani veletek:

Fantasztikus reklám. Széjjel röhögtem magam...

Drága Barátaim. Ennyi.

Azért kezdtem el vezetni ezt a blogot, mert írhatnékom támadt, és mert meg kívántam osztani veletek a hétköznapokban megbújó szépségek végtelen halmazát. Amennyiben velem tartottál eddig, akkor te is pontosan látod, hogy ez a pohár friss víz, amit mi életnek nevezünk tele van boldogsággal. Más dolgunk nincs is, mint jó nagyokat kortyolni belőle. 

Egy kedves barátom azt mondta nekem nem is olyan régen, hogy azt csodálja bennem, hogy még ha Michelin csillagos vacsorát is tálalnak elém (nem mintha ez nagyon elő szokott volna fordulni sajnos), akkor is ott hagyom amit már nem kívánok. Én azért eszek, mert finom, mert jól esik, és mert éhes vagyok. Semmi szükségem repedtre zabálni magam, hogy úgy feszüljön a hasam, mint egy túlfújt születésnapi lufi, amely a kínosan szoruló nadrággombomat saját lyukába próbálja belefojtani. A földi élvezetek mértékkel okozzák a legtöbb örömöt. Figyeljünk oda minden falatra. Legyen az egy falat szeretet, egy falat sütemény vagy egy falat gyönyör, testünk és lelkünk boldogsága nem az élvezetek habzsolásában rejlik, hanem az élvezetes fogyasztás folyamatának gyönyörében. Mindent csak addig kell, ameddig jól esik. Nekem eddig esett jól minden nap írni, ezért néhány hét intenzív vívódás után úgy döntöttem, a mai lesz az utolsó bejegyzés. Ma nekem egy új év kezdődik. Tegnap lettem 28.

5 további ok, amiért…

1, A tegnapi pozitív élmény nem volt más, mint egy UFÓ-val való találkozás, aki felajánlott egy intergalaktikus színházban való szereplési lehetőséget bűvészként. Este indulok a 21:20-as etyeki űrsiklóval a Szaturnusz kvadránsba! Jupiiii!!!

2, Végülis elértem a 365-öt, elvégre tegnap volt a születésnapom

3, Ha 2X2 néha öt, akkor most kivételesen miért ne lehetne 116 egyenlő 365-el?

4, Önző dolog lett volna mind a 365 okot megtartani magamnak. Ezért a többit rád hagyományoznám!

5, Ja, és ne feledjük az ismert mondást: Néha a kevesebb több.

Az élet olyan, mint egy bűvésztrükk. Van, hogy valami nem sikerül, amiért lesznek olyanok akik kinevetnek, és lesznek olyanok, akik arra bíztatnak, hogy próbáld meg újra. Sokszor nem hiszel a szemednek, néha legszívesebben ketté vágnád a partnered, de ami a legfontosabb, hogy mindkettő tele van meglepetésekkel és néha olyan dolgokkal, amelyekről azt gondoltad, hogy tényleg lehetetlen. Az élet egy gyönyörű dolog, de csak akkor ragyog igazán makulátlanul, ha megoszthatod azt mással. Te itt voltál velem nap, mint nap, hogy újabb érdekességeket oszthassak meg veled. Köszönöm. Viszonzásképpen hagytam neked 249 szabad rubrikát a 365-ből. Ezt kérlek tölts ki te magad. A sorminta adott! :)

Sokat utazok, és rengeteg bűvész műsort látok a világban, de igazából már meguntam őket. Nagyon ritkán van lehetőségem igazán újat és mást látni. Mikor bűvész barátokkal találkozok, akkor is jobban érdekel, hogy velük mi van, mint hogy kártyatrükköket mutogassunk egymásnak. Meg tudnám számolni 1 kezemen, hogy az utóbbi 3-4 évben hányszor volt rá precedens, hogy valami újat, mást láttam, ami megmozgatott belülről. Viszont tegnap egy ilyen nap volt. 

Egy francia bűvész Xavier Mortimer dvd-jét néztük meg. Miután vége lett az 1 órás előadásnak, melynek címe az Árnyék Orchrestra, a legnagyobb mosollyal a fejemen ültem ott a kanapén. Xavier stílusa művészi, francia, más, mint a mindennapi bűvészé. Emellett a műsorának alapvető részét képezi a zene, ami engem teljesen lázba hozott. Az 1 órás előadás gyönyörű keretben, végig konzekvens stílusban, letisztultan és eredeti trükökkel fűszerezve kerül bemutatásra. Lefekvés előtt az volt az utolsó gondolatom, hogy úristen, nagyon össze kell kapnom magam, hogy én is valami hasonlóan király dolgot alkossak. Ma pedig csak úgy megállás nélkül járnak a fogaskerekek. Köszönöm Xavier!

Egy zene érzéseket, furcsa modón számomra néha illatokat, különböző helyeken átélt élményeket képes magában hordozni. Mikor meghallom, mintha egy dimenzió kapu szippantana be magába, és köpne ki egy korábbi életszakaszomba. Az érzések, mint egy vad vízesés agresszív vízárama zúdúlnak a lelkembe. Színek, helyek, szagok, boldog és szorongó érzések, emlékek és gondolatok.

Minden héten egy olyan albumot bányászok elő a kis harddriveomba zárt mély zenekönyvtár bugyrából, amelyet életem valamely pontján sokat hallgattam. Átadom magam a zenének és a nosztalgiának.

IMOGEN HEAP:

Érezted valaha így magad?

Ettem már tengeri mütyűröket, de ilyet, és így még nem. Az franciaországi előadásokat Olonne Sur Mer városában tartjuk. A kis francia város az atlanti óceán tengerpartján fekszik, így tengeri herkentyűkből nincs hiány. A tegnap esti előadás után az egész művészsereg tengeri vacsit fogyasztott el. Akkora kagylók, mint a tenyerem, csigák, languszták, és hüvelykujjamnyi királyrákok. 

Ezek a tengeri állatkák olyan frissek voltak, hogy jó, hogy nem kezdtek el fekvőzni a vacsora asztalon. Egészen más ízvilág ez, mint otthon. Mindegyik étel külön feladat. Interaktív étkezés. A kagylót le kell vágni a keményrészéről, majd meglocsolni citrommal és ecettel, a csigát egy fura kis szerszámmal ki kell húzni a házából (állati para, ahogy kifordul onnan), a királyrákoknak a fejét farkát le kell törni, aztán meg kell pucolni, de mégis a languszta a legnagyobb kihívás, mert a kemény házától meg kell szabadítani a tengeri állatka puha belső részét.

Mind ehhez kiváló francia bor, jókedv, és jó társaság. Nem kell ennél se több, se jobb.