Nem mindegy, hogy egy JÓ szar kaja, vagy egy JÓ SZAR kaja. Egyáltalán nem mindegy, mint ahogy az se, hogy a nyúl fingik vagy a fing nyúlik, és persze az se, hogy víz alatt szexelsz, vagy szex alatt vizelsz. Na jó, abbahagytam. 

Aki már utazott repülőn tudja, hogy a repülős koszt nem az igazi. Pont olyan, mint a levegő odafent, vékony és nem elégíti ki az emberi szervezetet. Ettem én már japán, kínai, olasz, finn, de még indiai repülős kaját is, és bár a nagy része elfogadható, némelyik úgy néz ki, mintha ET beleböffentett volna egy alumínium tartóba. Mindenesetre a hétvégi családi ebéd és nagymama főztje után a felhők feletti étkezés mindenképp egy jelentős step-down (funfact: a legismertebb repülős kaja a repülő tehén). Az étel minősége egy dolog, viszont az elfogyasztásra adott szűkös körülmények csak még jobban nehezítik a helyzetet. Főleg, mikor az előtted lévő úriember pihenne egyet, és jól hátranyomja az ülését. Ezzel nem csak a térdedet nullázza le, de arra is kényszerít, hogy a vacsora további részét a köldököd és a mellbimbóid közül kelljen a szádba kanalazni. Beautiful.

Tegnap hazafele viszont valami eddig ismeretlen dolog történt. Miután túl voltam a salátán és a főételen (amiket csak azért tudtam megkülönböztetni, mert az egyik hideg volt, a másik pedig meleg, ellenben mindkettő hasonló zöld árnyalatban tündökölt), eljutottam a desszertig. Répatorta. Szenzációs volt és ezt mindenféle cinizmust mellőzve mondom. Bár nem vagyok édesszájú, de Bugs Bunny kedvencének tortásított változata, a British Airways felszolgálásában teljesen hibátlan volt. Olyan jó volt, hogy még a pilóta is jobban repült, én meg még fütyülni is megtanultam tőle. Ha lett volna tizenegyedik ujjam, azt is megnyalom.