Volt már olyan veled, hogy beültél egy étterembe és rendeltél valamit, majd mikor a pincér meghozta, pontosan azt kaptad, vagy még jobbat, mint amit az étlap olvasása közben elképzeltél? Igen? Tudtam! Velem is volt már ilyen, legutóbb tegnap.

Sok élményem fűződik a paradicsomleves fogalmához. Ha úgy nézzük a paradicsomleves segítségével tanultam meg írni és olvasni! Vagy lehet, hogy nem? De akkor nem értem, hogy miért tömik meg minden iskolában a paradicsomlevest betűtésztával?! És CSAK a paradicsomlevest. Gulyáslevesben, vagy krumplilevesben láttál valaha betűtésztát? Mert én nem. Micsoda kitolás ez a többi levessel. Nekik is pont ugyanolyan joguk van, hogy betűtésztával boldogítsák az éhes fogyasztót, mint a paradicsomlevesnek. Ezzel szemben a betűtészta kizárólag a paradicsomleves privilégiuma. Micsoda diszkrimináció ez? Ez épp olyan nevetséges, mint mikor valaki éhségsztrájk közben leeszi magát. Ha lenne a leveseknek egy szakszervezete, akkor most biztos jelenteném az észrevételemet, hogy tegyenek a dolog érdekében valamit; és lehet, hogy a levelet, amit nekik írnék betűtésztából raknám ki…

A betűtésztás paradicsomleves egyébként pont olyan, mint egy mozgó képrejtvény. Minden kanál után új szavak jelennek meg és korábbiak tűnnek el. Mondhatjuk, hogy csak az igazán profiknak való, interaktív kihívás. Level 2. Durvább, mint a Rubik-kocka félhomályban, és mozgalmasabb, mint vívás közben szavalni. Mi elemiben addig jutottunk el, hogy trágár szavakat raktunk ki a kopott műanyag menzás tálcára (persze csak úgy, hogy a tanárnők, Erika és Marika néni észre ne vegyék), majd jóízűen vihorásztunk azon, hogy milyen jó fejek is vagyunk.

Tegnap lefáradva este beültünk egy kis helyi étterembe. Paradicsomlevest rendeltem. Betű tészta nem volt benne, de nem is számítottam rá. Viszont a leves pont olyan volt, amilyenre vágytam. Pont olyan, mint amit az étlap olvasása közben elképzeltem.