A bűvészet nem egy könnyű szakma. Miért nem? A következő a probléma. Ha a trükköt tökéletesen végigcsináljuk, a nézőt sikerül átverni, akkor ő azon fog idegeskedni, hogy átverték, mert nem tudja a trükk megoldását. Ha viszont ne adj’ isten, valamilyen oknál fogva elrontanánk a mutatványt, és a néző rájön, hogy mi a trükk megoldása, akkor meg azért lesz elégedetlen, hogy szar a bűvész és, hogy elrontotta a trükköt. Tehát az előadásnak két kimenete van, a néző vagy ideges, vagy elégtelen. Remek. Sehogy se jó ez.

10 perc hiba nélkül lehet sok is és kevés is. Attól függ, miről beszélünk. Ha szakács vagy portás vagy nem annyira nagy a feszkó. Ha sótlan utána sózod, ha  nem sikerült kinyitni a kaput, megnyomod még egyszer a gombot. Viszont ha esetleg fogorvos, vagy légi irányító vagy, nagyobb a rizikó. Ha rossz fogat húzol ki vagy 2 utasszállítót összecsókoltatsz, azt nehéz lesz korrigálni. A bűvészet valahol a kettő között van. Ha hibázol, nem mindig egyszerű korrigálni a dolgot, főleg mikor a színpadon állsz több száz, néha több ezer ember előtt. Viszont a dolognak nincs végzetes következménye (hacsak nem a nő kettéfűrészelést rontod el…).

A világbajnoki műsorszámom mindössze 10 perc. Rengeteg különböző, részben kézügyességen, részben elektronikán, részben pedig igen precíz időzítésen múló dolognak kell együtt működnie ahhoz, hogy a műsor tiszta, elegáns és profi  benyomást keltsen a nézőkben. A zenével és hangeffektekkel való összhangról ne is beszéljünk. Mindössze 10 perc, de ebben a rövid időben nagyon fokuszáltnak és amennyire lehet, nyugodtnak kell lennem, mert ha akárcsak egy apró dolog kizökkent, az könnyen begyűrűzhet, ami az egész műsorra rányomhatja a bélyegét.

A mostani kínai TV műsort előreláthatólag megközelítőleg 100 millió szempár fogja nézni. Ez nem könnyíti meg a helyzetem, lévén ha egy picit is hibázok, azt nem csak egy művelődési ház tömött sorai fogják látni… A dolgot pedig nehezíti, hogy TV műsorról beszélünk, ahol az emberek a TV képernyőn sokkal közelebbről és részletesebben látják a bűvészt és kellékeit, mint ahogy eredetileg, színháztermi körülmények között. 

Kétszer vettük fel a műsorom. Az első alkalom elfogadhatóan ment, bár pár apró hiba becsúszott. Lehet, hogy nem lett volna túl problémás, de nem örültem neki. Mégiscsak 100 milló emberről beszélünk. Összekészültem még egyszer, és újra nekimentünk a dolognak. Végig nagyon összpontosítottam, és próbáltam pozitív gondolatokkal táplálni az elmém, hogy minden egyenletesen és hiba nélkül sikerüljön. Ritka az, mikor 100%-ig minden a szerint megy, ahogy azt elképzelem, de tegnap így volt. A második “menet” úgy éreztem, hogy hibátlanul sikerült, ami miatt úgy jöttem le a színpadról, mintha egy fél literes endorfin-shaket fogyasztottam volna el. Extatikus öröm. Jutalomként a műsor után pedig 5 gyönyörű kínai lány faggatott a színpadon.