Csakhogy te is tisztán láss kedves olvasó, 3 fajta hivatalos dicséret létezik.
1, Mikor valaki hivatalból megdicsér, mert meg kell neki. Ekkor a dicsérőt nem feltétlenül köti személyes kapcsolat, vagy lelkesedés a dicséret tárgyához. Példa: Egy politikus megdicsér egy olimpikont. Még akkor is, ha a politikust nem érdekli a sport, neki meg kell dicsérnie az olimpikont. Vigyázat! A példamondat alanya és tárgya nem összekeverendő, mert egy sportoló sosem dicsérne meg egy politikust (kivéve talán az alábbi módon: mélyen gratulálok az államadósághoz!)
2, Mikor egy hivatalos szerv dicsér meg. Ilyen esetekben a dicsérő egy hivatalos szerv munkatársa (rendőr, tűzoltó, határőr, stb…). A dicsért és a dicsérő között nincsen hivatali vagy munkaügyi kapcsolat. A dicsért független a hivatalos egyén munkakörétől. Például mikor egy rendőr megdicséri a sapkádat (miután jól megbüntetett gyorshajtásért), akkor szintén hivatalos dicséretben volt részed (az részletkérdés, hogy téged baromira nem érdekel, hogy a fakabát mit gondol a sapkádról, viszont a női felmenőit szívesen üdvözölnéd).
3, Mikor egy hivatalban dicsérnek meg. Ebben az esetben a dicséret helyszínét jelöli a hivatalos jelző. Példa: Ha a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) látogatása közben anyád megdicsér, az előző esti rakott krumpliért, akkor is hivatalos dicséretben van részed.
Nekem tegnap a második fajta hivatalos dicséretben volt részem. Kínába igyekeztünk. A budapesti reptéren, ahogy az útlevél kapuhoz sietve megérkeztem, az egyenruhás figura, elvette az útlevelem, szemrevételezte a benne található információkat, majd mosolyogva azt kérdezte: “Fellépni megy Kínába?”. Őszintén megmondom, picit meglepett a kérdés, mert az útlevél kapunál csak unottan bólintani szoktak, majd intenek, hogy tovább. Regisztráltam a kérdést, majd nekem is elgörbült a szám, és válaszoltam: “Igen, természetesen!”. A stemplis úriember kérdése valójában nem is dicséret, hanem egy kérdésbe burkolt elismerés volt. Jelezte, hogy felismert, és ez nekem jól esett. Vidáman indul ez az út is!