Egy zene érzéseket, furcsa modón számomra néha illatokat, különböző helyeken átélt élményeket képes magában hordozni. Mikor meghallom, mintha egy dimenzió kapu szippantana be magába, és köpne ki egy korábbi életszakaszomba. Az érzések, mint egy vad vízesés agresszív vízárama zúdúlnak a lelkembe. Színek, helyek, szagok, boldog és szorongó érzések, emlékek és gondolatok.
Mától 2 hónapig, minden hét egyik napján egy olyan albumot fogok előbányászni a kis harddriveomba zárt mély zenekönyvtár bugyrából, amelyet életem valamely pontján sokat hallgattam. Átadom magam a zenének és a nosztalgiának.
Egyetem, fröccsözgetés, egyetemi barátok, szerelmi kalandok, fájdalom, újjá éledés, Telki, Édesapám lakótárs lesz, piros 3as Mazda, Hitel Márton utca, Budakeszi-Telki út, egyetem órák, egyetemi bulik, BME, Balatonföldvár, Prága, Kriszike a csikre és egyetemi napok, otthon elhesszelt napok, tanulás az E-épületben – megint besötétedett, Wiegner Jenő kollégium, izgulás a vizsgaeredmény miatt, Zöldpardon, elment külföldre, itt maradtam, sok-sok új barát, szabadság, gyönyörű évek, együtt kovácsolódunk össze, dunapart, R-épületi parkoló, tojáskrémes szendvics. Azt mondják az egyetemi évek a legszebbek. Tényleg fantasztikusak voltak.