Tegnap, ahogy a hotelbe érkeztem és fáradtan az ágyba puffantam, azt hittem elolvadok. A takaró, olyan hihetetlen puha volt, és a lepedővel karöltve, olyan finom anyaggal vettek körbe, hogy az valami elképesztő. Gondoltam, a dolgot rímbe öntöm.

Pihe-puha

Puha ha hab,
habár az olcsó hab ár nem jelenti,
hogy a szakács jól habar.
Egy gyorsan elkészített, puha hab
a fehér habot készítő,
az étkezőket pihe-puha örömben részesítő,
a süteményt koronával ékesítő,
büszke szakácsnak köszönhetően
hallgatag díszként tiszteleg.
A vendég a tortát örömmel ette meg.

És még?
Puha a dunyha,
Aki a napot megunta,
Teendőire vállát vonta,
Az a tejszínes tollrengetegbe fejest ugrik,
És másnap reggelig vízszintben nyugszik.
Éjszaka a dunyha megöleli,
A csillagos éj nyugalmában álmai
képkereteit a falra szögeli. 

Tegnap, ahogy a hotelbe megérkeztem,
Az utazásból lefékeztem,
Megpihentem, pihegtem, lihegtem,
Mosolyogva konstatáltam,
Hogy végre megálltam.
A vetett ágyba vetettem magam,
Majd nagy levegőt vettem, ahogy álmaim kockáit elvetettem.
A nyugalmamat takaró takaró,
És az ágyra feszített szerető lepedő,
Olyan puha volt, mint a legpuhább, pihe-puha vatta,
Amelybe belezuhanva az ember magát azonnal megadja,
Nyűgét, baját tagadja,
a takarót magához ragadja,
Mint a kakaó krémes habja.
Ja!

Fantasztikus élmény,
És pihenni szerető ember lévén,
Ezt a puhaságot soha nem feledem,
Mostantól egy ágyban csak ezt keresem.
Pihe-puha szeretem,
Nyugodt lepedő, takaró,
Amely engem takar. Ó!