Számomra érdekes apró hétköznapi királyságokról. Miért? Hogy mindenki más is észrevegye azokat az kicsiny örömöket, amelyek mindennapjainkat fényesítik. Az élet egy fasza dolog, csak észre kell venni!
Gyerekkorom óta síelek. Imádom a sokak által értelmetlennek tartott téli csúszkálás minden egyes kis részletét. A havas hegyek árasztotta nyugalom, az ember arcát halványpiros festékével összecsípő friss levegő, a hétköznapokból és munkából való kiszakadás, és a barátokkal eltöltött vidám esték mindig felejthetetlen élménnyel gazdagítanak. Fiatalabb koromban mindig úgy vártam az egy hetes családi síelést, mint a messiást, és azóta is mindig mély örömmel tölti fel a lelkem, az osztrák vagy francia Alpokba való megérkezés.
Ma volt az idei síelés első napja. Annyi sok szuper apró kicsi dolog töltötte ma fel a boldogság tankom akkumulátorát, hogy úgy döntöttem leírok öt általam nagyon szupernek tartott élményt a síeléssel kapcsolatban:
1, SZŰZHÓ – Nem vagyok egy tipikus síelő. Keresem az kihívásokat, szeretem az adrenalint, és a felfedező kedvemet igyekszem a havas hegyeken kielégíteni. Sokszor térek le a térkép által megszabott pályákról. Az igazi friss szűzhóban való síelés olyan, mintha tejszínben siklanék a lécemmel. Kevesebb erőfeszítés, kerekebb, finomabb mozdulatokkal való irányítás, és még ha esnék se fáj, mert a puha hó dunyhaként tompítja az érkezésemet. A rendes pályán való sízés és az érintetlen, szűzhóban való siklás között annyi a különbség, mint a szénsavas kókusztej és a krémesen lágy tehéntej között.
Egy zene érzéseket, furcsa modón számomra néha illatokat, különböző helyeken átélt élményeket képes magában hordozni. Mikor meghallom, mintha egy dimenzió kapu szippantana be magába, és köpne ki egy korábbi életszakaszomba. Az érzések, mint egy vad vízesés agresszív vízárama zúdúlnak a lelkembe. Színek, helyek, szagok, boldog és szorongó érzések, emlékek és gondolatok.