Aki szeret borozni, az pontosan tudja, milyen posh szakzsargonnal képesek élni a borászok. “Én elsősorban a vulkanikus talaj porosságát érzem ezen a szikár spártai boron. Nem gondolod?” Hogy őszinte legyek, én nem szoktam földet enni, akár vulkanikus, akár nem. Mondva csinált jelzők, eltúlzott, nyálas, lírai megfogalmazások.  Mindez miért? Egy kis erjedt szőlőléért? Nem. Hölgyek, urak a bor művészet. Van, aki a jó zenét, van, aki a festészetet és van, aki pedig a bort nem tudja igazán értékelni. De mint ahogy minden más művészetnek, a bornak is kultúrája, mélysége és gyönyörű aspektusai vannak. Azért, mert te nem biztos, hogy érted, nem biztos, hogy nincs. Félreértés ne essék, ez nem változtat a tényen, hogy sokszor hallhatunk bor imádókat kissé túlzóan beszélni: ez a furmint, olyan mintha a narancsos napfény tündöklően megcsillanna a hajnali harmat érzéki nedvességén. Bullshit parádé. Vagy mégse? Én gondoltam, megpróbálok kicsit közelebb kerülni a mai borkultúrához, így a tegnapi nappal kezdődően megkezdtem alapfokú képesítésemet a bor ismereteiben. Egy négy napos tanfolyáson veszek részt a Borkollégium szervezésében. 

Reggel utolsóként érkeztem a helyszínre, majd a tanterembe érve a tanár úrnak jeleztem, hogy a Borakadémia által szervezett kurzusra jöttem. A bökkenő csak az volt, hogy ezt a Borkollégium szervezi, a Borakadémia a nagy rivális. Mintha a Burger Kingben BigMacet kérnél, menüben és supersizeban. Főbenjáró bűn. Azt hiszem rögtön beloptam magam a szívükbe… Ezután jött a bemutatkozás. Mikor rám került a sor, mondtam a nevem, hogy honnan jöttem, majd hozzátettem, hogy szeretem a borokat, a vörösből a cuvée, a fehérből pedig a kékfrankos a kedvencem. Vicceltem, de mikor vagy 20 kérdő szempár fordult hátra, kérdőn rám nézve, akkor jöttem rá, hogy nem biztos, hogy vették a poént.

Az első nap tanultunk a borok besorolásáért felelős borpiramisról (nem is tudtam, hogy a bor Egyiptomból ered…), kóstoltunk St. Andrea bort is (a kutya fáját, de jó volt), és még arra is rájöttem, hogy a Tokaji Aszú pont olyan, mint nagymama: pici, édes és magas a cukra. Ezek alapján, már nem sok, és belőlem is nagy borász lesz…