Elértünk a bortanfolyam utolsó napjához is. Mit mondhatnék, szuper volt… Bormámorban tudást elsajátítani egy rendhagyó történet. 4 nap alatt közel 50 bort kóstoltunk végig, és bár köptünk is (nem egymást, hanem bort), azért egy része a nemes szőlő adta nedűnek bizony belém csúszott. Az egyik tanár azt mondta, hogy az íz meghatározásának fontos része a bor egy részének lenyelése. Semmi esetre se köpjük ki mindet. Én biztosra akartam menni, minden esetben mondhatjuk, hogy szorgalmas diák voltam, és ezért jó sok bort lenyeltem, hogy releváns, kerek elemzést tudjak adni. Ennek következtében volt, hogy úgy mentem ki ebédelni 1 óra körül, hogy esküdni mertem volna, hogy a tányéron lévő csirkének bizony 4 szárnya van (mondjuk lehet, hogy valami mutáns csirkét szolgáltak fel, de én valószínűbbnek tartom, hogy ez a borocska hatása volt). 

Az utolsó nap többek közt tanultunk borbetegségekről is. Dugósság, ecetesség stb… (mondjuk, szerintem minden bor dugós, egyébként kifolyna a palackból, ha lefektetjük… Nem?). A tanár úr pedig kifelejtette a listából a legszörnyűbb borbetegséget. A másnaposságot. Nem tudom te hogy vagy vele, de én, ha egy bor dugós, azon sokkal gyorsabban túl teszem magam, mint azon, mikor fél napig tartó szédülés és gyomorérzékenység sújt az előző napi mókázás miatt. Emellett megtanultuk, hogy az olaszrizling szereti a meleg időt és a napsütést, és emiatt a Balatonnál nagyon jól érzi magát. Ez szerintem nem annyira meglepő. Én is szeretem a meleg időt és a napsütést, és én is remekül érzem magam a Balatonnál.

Bűvészként azt hiszem az lett volna a feladatom, hogy egy ilyen bortanfolyam után képes legyek vízből bort varázsolni. Ez sajnos még mindig nem megy. Viszont jelentem, a ‘bor eltüntetése’ elnevezésű trükk egyre jobban! A vizsgát megírtuk, és még ha sikerül is, nem hiszem, hogy sommelier lesz belőlem, az viszont egészen biztos, hogy ‘Soma-lier’-vé avanzsálok!