Mindig mondják, hogy párban szép az élet. Vacsizni, beszélgetni és szexelni is jobb ketten, mint egyedül (szexelni főleg!). A pókerben mennyivel többet ér két ugyanolyan lap, mint egy, aminek nincsen párja, és ne feledjük el, hogy a biciklinek is két kereke van (bár láttam már egykerekűzni embert, de azt nem tartom valószínűnek, hogy a barátunk egy balatonkörútra elindulna azon a magányos keréken). Volt már valaha déjà vu-d? Mikor úgy érzed, hogy a dolog már megtörtént?

A mai postaláda körutam eredményes volt. Nem csak közüzemi számlák kerültek elő a rozsdás, hatszájú, a világgal való kapcsolatom egy csatornáját megtestesítő gyűjtő doboz rám eső rekeszéből, hanem egy nagy alakú boríték is. A Madách színház egy közelgő darabjának forgatókönyvét tartalmazta, aminek a készítésében jómagam is részt veszek. A boríték fel volt címezve, és precízen le volt zárva. Egy csík cellux is erősítette a zárrész gyári, nyállal reagáló, lehajtható ragasztós fülét. Már vártam, hogy elolvashassam a darabot, így izgatott voltam, hogy a forgatókönyv megérkezett. A borítékot feltéptem, belenyúltam, és kihúztam amit benne találtam. Legnagyobb meglepetésemre egy igen hasonló precízen felcímzett, akkurátusan lezárt és lecelluxozott borítékot tartottam a kezemben, mint az előző. Egy pillanatra értetlenül álltam ott, kissé le is fagytam (mint a Microsoft Windows), mert a belső boríték se volt sérült, így érthetetlen volt számomra a két boríték használta. Az eseménynek kissé álom jellege volt, valami, amit nehéz lenne logikus érvekkel megmagyarázni, the real glitch in the matrix (bár remélem nem éppen egy tank nyálkás folyadékban fekszem, testemből kilógó csövekkel). Szürreális volt, és ezért megmosolyogtatott. 

Ez a két boríték a tegnapi napom forrókakaójának tejszínhab díszítésén az a kis extra fahéj volt, amitől a kakaó nem csak gasztronóm, de esztétikai élmény is egyben. A pókerben mennyivel többet ér két ugyanolyan lap, mint egy, aminek nincsen párja. Volt már déjà vu-d? Mikor úgy érzed, hogy a dolog már megtörtént?