Tegnap egy kedves barátom könyvbemutatója volt. Jól bemutatta a könyvet. Elölről, hátulról, a gerincét is megmutatta és még mesélt is róla. Igen kevesen voltak sajnos a bemutatón. Pedig Facebookon meg volt hirdetve! – Egy tucat ember vissza is jelölte, hogy jön, de tessék. Parádé, hogy az emberek mit művelnek a kék közösségi oldalon. Mindenki folyton jelen van online, de ha öt métert kell sétálni, és venni egy buszjegyet, akkor már fáj a hajam, sok a dolgom, majd a következőt megnézem… Nem tudom, hogy vagy vele, de én a való világban szeretem élni az életem (és nem Alekoszra, meg a villára gondolok). Szerintem egy-két computer mögé fásult geeket úgy lehetne felébreszteni, mint ahogy Morpheus Neot a Mátrixban. “Lajos, welcome to the real world…”

A könyvbemutató után adódott másfél óra szabadidőm. Érdekes, ismeretlen fogalom kezd lenni a napközben elhesszelhető idő a pörgős hétköznapok túlterhelt folyamában. Hideg volt, így megcéloztam a könyvbemutató helyszínének szomszédságában fekvő plázát. Elindultam a kocsim felé, hogy a laptopomat felcsípjem, gondoltam némi email orientált teendőt ki tudok legalább pipálni a szabadidőmben, aztán megálltam egy pillanatra és elgondolkoztam. Végül is nem hajt a tatár. Mi lenne, ha inkább szemlélődnék egy picit a világban, és elengedném a hétköznapi teendők, kőtéglával kitömött hátizsákként vállamra nehezedő problémájának súlyát. Beültem egy kávézóba. Nézelődtem. Egy gimis pár ült mellettem. Ahogy láttam szerelmesek voltak. A lánynak leesett a kesztyűje a földre. Gondoltam szólok, de a kettőjük között kialakult energiabuborék feszesen izzó szépségébe nem akartam belenyúlni. A kesztyű várhat, végül is lejjebb már nem esik. Volt, aki tanult, mások találkoztak és akadt, aki a laptopján zongorázott – nem hallottam mit játszott, mert a fülhallgatója be volt dugva, de biztos valami szép szonáta lehetett, mert boldognak tűnt a Magnumra emlékeztető gazdag bajszú úr. Legtöbben ezt a kávéjuk vérpezsdítő koffeintartalma mögé bújva tették. Én is ittam egy kávét, ami nagy dolog, mert nem szoktam. Egész jól esett. Rég csináltam ilyet, hogy csak ültem és nézelődtem. Aztán fogtam Ádám barátom új könyvét, és miközben perverz örömmel töltött el, hogy én vagyok az egyik első végfelhasználója cimborám szellemi termékének, felcsaptam a könyvet és elkezdtem olvasni. Előszó…