Néhány hónapja egy japán játékboltban vásároltam egy Iron man maszkot. Miért? Mert menő! Ha felveszed, te is jóformán elpusztíthatatlan vagy. A maszkban fotózgattam magam végig Tokióban mindenhol. Megvásárlásának elsődleges célja viszont nem ez volt. Miután hazahoztam a műanyag kópiát, betettem kocsim kesztyűtartójába. Abban az esetben, ha a városban dugóba keverednék, így elszórakoztathatom magam és a forgalom többi tagját is azzal, hogy felteszem a maszkot. 

Ez tegnap is így történt. A Budaörsi úton Iron Man újra életre kelt. A legviccesebb mikor észreveszik a melletted lévő kocsiban, hogy ki is utazik a szomszéd verdában. Anyuka szólt apukának, akivel aztán riasztották a 2 kölyköt és nagymamát a hátsó ülésen. Én ezt jóformán mind perifériából láttam. Majd mikor engem bámult a kocsi nagy része, hidegen oda fordultam feléjük a maszkkal az arcomon, és igazi szuperhős módjára intettem a kezemmel. Ezután már csak az hiányzott, hogy rálépjek a gázpedálra, és elsuhanjak a horizont felé, de minthogy a dugóban ültünk ez az utolsó akkord elmaradt. Én persze így is jót röhögtem…