Egy kartondoboz régi iskolás füzetet, fiatalkori relikviákat, gyerekkori kincseket, első szerelmes leveleket, és érettségi bizonyítványokat képes tárolni. Ha elővesszük őket mosolyogva emlékszünk vissza fiatalabb énünk izgalmas kalandjaira, kihívásaira, sikereire és kudarcaira. A zene hasonló képességgel bír. A zene körülvesz, behálóz, megölel. Egy zene érzéseket, furcsa modón számomra néha illatokat, különböző helyeken átélt élményeket képes magában hordozni. Mikor meghallom, mintha egy dimenzió kapu szippantana be magába, és köpne ki egy korábbi életszakaszomba. Az érzések, mint egy vad vízesés agresszív vízárama zúdúlnak a lelkembe. Színek, helyek, szagok, boldog és szorongó érzések, emlékek és gondolatok.

Mától 2 hónapig, minden hét egyik napján egy olyan albumot fogok előbányászni a kis harddriveomba zárt mély zenekönyvtár bugyrából, amelyet életem valamely pontján sokat hallgattam. Átadom magam a zenének és a nosztalgiának.

1. nap – Suzanne Vega – 99.9 F

Elemi, Verbéna utca, 47es villamos, 7es busz, Albertfalva, zongora órák, édesanyám angolul tanul, reggeli budáskenyér illata, nappali tükrök, kopott fekete polc, régi hifi rajta, alul bakelit lemezek, kazettáspolc, szürke kanapé, meggyfa, biciklizés, skoda, málna bokor, otthon hagyott kulcs és ücsörgés az ajtó előtt, szemben panelházak, sárga kerítés, nehéz megmászni, videókazetta, vezetékes telefon, az igazi álmodozós gyerekkor, boldogáság.