Egy zene érzéseket, furcsa modón számomra néha illatokat, különböző helyeken átélt élményeket képes magában hordozni. Mikor meghallom, mintha egy dimenzió kapu szippantana be magába, és köpne ki egy korábbi életszakaszomba. Az érzések, mint egy vad vízesés agresszív vízárama zúdúlnak a lelkembe. Színek, helyek, szagok, boldog és szorongó érzések, emlékek és gondolatok.

Mától 2 hónapig, minden hét egyik napján egy olyan albumot fogok előbányászni a kis harddriveomba zárt mély zenekönyvtár bugyrából, amelyet életem valamely pontján sokat hallgattam. Átadom magam a zenének és a nosztalgiának.

Deftones – White Pony
18 megálló a Bertalan Lajos utcánál, közép suli, távolsági busz, Telki, Moszva téri meki, tél, Tapolca, síelés, szerelmes vagyok, Viki, felhős ég, boldog elmerülés a mindennap álmodozásában, egy korai lefekvés utáni váratlan telefonhívás – félálomban egy angyallal beszélek, Kemény, érzelem tenger, boldogság, csalódottság, gyógyulás, 16 évesnek jó lenni, még nem engedtem el a gyereket, viszont még nem is nőttem fel, a kettő között.