Gyerekkorom óta síelek. Imádom a sokak által értelmetlennek tartott téli csúszkálás minden egyes kis részletét. A havas hegyek árasztotta nyugalom, az ember arcát halványpiros festékével összecsípő friss levegő, a hétköznapokból és munkából való kiszakadás, és a barátokkal eltöltött vidám esték mindig felejthetetlen élménnyel gazdagítanak. Fiatalabb koromban mindig úgy vártam az egy hetes családi síelést, mint a messiást, és azóta is mindig mély örömmel tölti fel a lelkem, az osztrák vagy francia Alpokba való megérkezés. 

Ma volt az idei síelés első napja. Annyi sok szuper apró kicsi dolog töltötte ma fel a boldogság tankom akkumulátorát, hogy úgy döntöttem leírok öt általam nagyon szupernek tartott élményt a síeléssel kapcsolatban:

1, SZŰZHÓ – Nem vagyok egy tipikus síelő. Keresem az kihívásokat, szeretem az adrenalint, és a felfedező kedvemet igyekszem a havas hegyeken kielégíteni. Sokszor térek le a térkép által megszabott pályákról. Az igazi friss szűzhóban való síelés olyan, mintha tejszínben siklanék a lécemmel. Kevesebb erőfeszítés, kerekebb, finomabb mozdulatokkal való irányítás, és még ha esnék se fáj, mert a puha hó dunyhaként tompítja az érkezésemet. A rendes pályán való sízés és az érintetlen, szűzhóban való siklás között annyi a különbség, mint a szénsavas kókusztej és a krémesen lágy tehéntej között. 

2, A CSEND – Mikor mások által nem járt részén a hegynek, a felvonóktól hallótávolságon kívül megállok és hegyezem a füleimet, csak mosolygok. Ilyenkor a fül megtapasztalja a csend legtisztább fajtáját. Nem vákuum csend ez, mert természet vesz körül, viszont a hangok ugyanúgy megfagynak, mint ahogy a fehér hó, ami körülvesz. 

3, HULLÓ FÉNY – Van, hogy kis kristályokban szállingózik a hó, de egyben süt a nap. Ilyenkor, ahogy a napsugarak áthatolnak az apró hószemcséken, az ember csak azt látja, hogy valami erősen fényes dolog hullik az égből. Fantasztikus látvány.

4, A TÁJ – A felvonózás közben mindig a tájat csodálom. Mindent fehér világosság takar. A fenyőfák roskadoznak a hideg hó súlya alatt, a fehér hegyek és a halvány kék ég között pedig gyakran bárányfelhők ülnek meg az égen. Ezek a felhők olyan  könnyed vattából vannak, hogy a gravitáció sem hat rájuk, és könnyed eleganciával repkednek fejünk felett. Néha tüsszentenek egyet, olyankor friss hó esik.

5, ESTI FÁRADSÁG – Síelés utáni napokon, a szállásra visszaérve olyan édes fáradság hatalmasodik el rajtam, mint ami szinte soha máskor. Az arcom halványpirosan, lágyan ég, mert a szél kifújta és a nap megsütötte. Testem minden porcikája élvezi az alpesi ház nyugalmát, és a megérdemelt pihenést.