Ma a francia élelmiszerboltban lőttem magamnak egy fóka alakú nyalókát. Remek volt. :) Egy gyerekörömhöz egy gyerekvers!

NYALÓKA

A fókás nyalóka mókás cukorka,
Ízes nyalánkság, ragadós mosolygás,
Fogod, nyalod, de nem harapod,
Nyelveddel simítva lassan felfalod,
Színes, ízes, néha míves,
Krémes, málnás, néha mályvás,
Te a pálcát, ő meg a nyelved fogja meg,
Te színtelen, ő viszont vörösre festi meg.

Hóka-móka, héka-Réka,
Ez a nyalóka elfogy még ma!
Nyalni jó, rágni bűn,
Néha benn, néha künn,
Fogod, beteszed, megnyalod, kiveszed,
Ha kidobnád, kérdeném, van neked eszed?
Végül mindig elfogy, vége lesz a jónak,
De a te nyelved büszkén lesz színes holnap.

Tegnap egy szuper nap volt. Mi volt a mosolyogtató tényező? Az egész nap, úgy ahogy volt! 

10kor kelés. Reggeli futás. Gyönyörű napsütéses idő. 14 fok, friss ropogós levegő, befőttbe lehetne zárni az energiákat úgy cikáztak mindenfele. Eltévedtem, de megvolt az azta de qva jó, megvagyok moment, mikor rájöttem, hogy hol vagyok. Még 10 perc és újra a szálláson.

Reggeli. Friss narancslé, aranyszínű. Kakaó, forró krémes tejből. Puha kalács, kemény vaj és gazdag gyümölcslekvár. Majd kiültem a teraszra, és süttetem a lágy délelőtti napon az arcom, amíg el nem indultunk a színházba.

Ebéd. Ahogy odaértünk a színházba, szinte rögtön jött az ebéd. A belga művész kollegák készítettek Belgian-fries-t (belga sült krumplit), és hozzá különféle belga söröket szervíroztak. Ezt megint csak mind a szabad levegőn a színház mögött. Közben én rátettem a kezem egy fotógépre, és körbefotóztam mindenkit.

Műsor. Zárt függöny mögött minden kelléket a helyére készítettem, majd megálltam háttal a függönynek és a nézőknek. Bekonferáltak, és amikor a tompa taps kiélesedett, akkor tudtam, hogy már a függöny kinyílt. Show time.

Vásárlás. A két műsor között felderítettem a helyi nagyközértet. Külföldi élelmiszerek minden mennyiségben, fantasztikus borkínálat. Vettem Provance-i fűszert, mert itt jobb, Boursan és Tartare kenhető sajtokat, mert gyerekkoromat idézik, és csak itt Franciában lehet őket kapni, és málna valamint mangó ízű ecetet, amiből alig várom, hogy otthon salátát készítsek.

Műsor. Round 2. Fight. Tapsvihar. Fotózkodás, és tucatnyi szórólap aláírása a műsor után. Az egész napot még egy fantasztikus vacsorával koronáztuk meg, most meg itt ülök az ágyamban, és mosolygok. Jó kis nap volt ez. Máskor is ilyet!

Könyvet írok a bűvészet és a zene kapcsolatáról. Az elméleti illetve gyakorltai részekkel szinte teljesen kész vagyok, és az interjúk nagy része is nálam van már. Ma idézeteket nézegettem a zenével kapcsolatban. A kedvenceimet mogosztanám veletek:

The piano is a monster that screams when you touch its teeth. – Andre Segovia 

Talking about music is like dancing about architecture. – Steve Martin

“Play it fuckin' loud!” - Bob Dylan

“Ah, music," he said, wiping his eyes. "A magic beyond all we do here!” – J.K. Rowling, Harry Potter and the Sorcerer's Stone

“A painter paints pictures on canvas. But musicians paint their pictures on silence.” – Leopold Stokowski

“The music is not in the notes, but in the silence between.” – Wolfgang Amadeus Mozart

“Information is not knowledge.
Knowledge is not wisdom.
Wisdom is not truth.
Truth is not beauty.
Beauty is not love.
Love is not music.
Music is THE BEST.”
― Frank Zappa

Ma érkeztem meg Franciaországba. Mindig öröm újra itt lenni! Ennek örömére, íme pár rím:

Csiga biga gyere ki,
A francia testedet megeszi,
Friss citrommal locsol le,
Mert így szebb ízeket hozol te!

Háló helyett azt mondják, áló
A H-betű csak olyasfajta dísznek való.
Ha otthon nem tetszik, azt mondjuk ‘hagyjad’,
Itt viszont ezt úgy mondod ‘adjad’!

A borozást itt délben kezdik,
A májukat nap közben is edzik,
Itt a Gondűző is minőségi,
A jó kedvet senkitől sem kell kérni. 

Bor, fondü, ejfel távör,
Nem kell nekem magyar tájbor,
Ahogy beszélni hallom őket szívem is megenyhül
Zér iz ö mönki in máj szvminingpül!

Egy zene érzéseket, furcsa modón számomra néha illatokat, különböző helyeken átélt élményeket képes magában hordozni. Mikor meghallom, mintha egy dimenzió kapu szippantana be magába, és köpne ki egy korábbi életszakaszomba. Az érzések, mint egy vad vízesés agresszív vízárama zúdúlnak a lelkembe. Színek, helyek, szagok, boldog és szorongó érzések, emlékek és gondolatok.

Minden héten egy olyan albumot bányászok elő a kis harddriveomba zárt mély zenekönyvtár bugyrából, amelyet életem valamely pontján sokat hallgattam. Átadom magam a zenének és a nosztalgiának.

PETER GABRIEL: UP

Ma halat vacsoráztunk. Igazán szuper volt, nyitottam hozzá egy palack bort. Most meg kanyarítok róla pár rímet, íme!

A nagyobbakon sok a pikkely,
Amikre a sok kicsi pikkel,
De végül is jobb a pikkelyes védelem,
Mint a pikkelős félelem. 

Mikor ajándékozik a hal?
Csak mikor meghal.
Te se hallottál hősi halállal halni halat,
Végül is egy hal nem eshet hanyatt.
Még akkor sem, ha a halott hal egy jó falat. 

Önmagát adja halva,
Jól lesz vacsira a hal ma!
A hal ekkor már rég nem hall,
Ahogy a serpenyőben színt vall. 

Tehát!
Egy hal ad, ha nem halad,
Viszont nem ad, ha halad,
Persze nem csak a te halad,
Hanem bármilyen hal ad.