Egy Utah-i formáció, akik sajátos átdolgozásokat írnak Csellóra és zongorára, az egészet muzsikusan és vizuálisan is modern köntösbe bújtatva. Nekem bejön.

Megint megvolt Kína. Peking mellett voltam egy ismeretlen kisvárosban. Lakosság 5,5 millió. Laza. Kína az ország, amely minden látogatásom alkalmával, újabb és újabb élményekkel gazdagít. Íme újabb két dolog, amellyel több lettem.

1, A gasztro élmény
Kínában mindig óvatosabban étkezek. Az étel itt sokkal interaktívabb, mint máshol. Meg kell pucolni, szét kell szedni, bele kell mártogatni, fel kell törni, és mindezt két vastag, túlméretezett fogpiszkáló segítségével. Soha nem tudod, hogy roppanni, reccsenni, fröccsenni, vagy éppen mozogni fog a kaja a szádban. Ettem már sok fura dolgot Kínában. Halból készült csipszet, darabolt disznó belet, bogarat, disznófület, és még hattyút is. Viszont most ettem először medúzát. Bizony, azt a nyálkás, átlátszó, UFO-szerű tengeri történetet, ami előszeretettel csipkedi az ártatlan fürdőzők lábát a tengerben. Hogy jó volt-e? Nem. Azt hittem puha lesz, ehelyett ropogott. Nem volt logikus. Persze megpróbáltam még egyszer a kíváncsiság kedvéért, de másodszor se volt az igazi. Egy biztos, hál’ istennek ez a medúza már nem csípett, mert egyébként nehezen tudtam volna pergetni a nyelvem a színpadon.

2, Made in China
Korábbi Kínáról szóló bejegyzéseimben taglaltam, hogy mi az ami nem jó ha ‘made in China’. Ide tartozik a vizicsúszda, a francia pezsgő, a gumi óvszer, de igazából azóta rájöttem, hogy a legtöbb dolog nem jó ha made in China. Hogy miért? Mert kamu. Kivéve a ‘made in China’ felirat. Az csak nem kamu, mert az tényleg made in China. Hacsak nem a ‘made in China’ feliratokat Indiában csináltatják, hogy hűek legyenek önmagukhoz… 

A fellépésemhez kértem, hogy vegyenek egy rózsát a szervezők, amit egy színpadra felhívott bátor néző füle mögül akartam előhúzni, majd ajándékba adni neki segítségéért cserébe. A rózsát meg is kaptam, csakhogy az 1 óra után úgy nézett ki, mintha 5 napos lenne. A szirma vagy lehullottak, vagy legókadtak, borzsasztó látvány volt. Rózsa – made in China.

Minden bűvész életében eljön az idő, mikor felnőtt mágussá avanzsál. Sok mérföldkő volt bűvész karrieremben. Valahogy így néznek ezek ki:

1, Első bemutatott trükk – 6 évesen. A szülők tapsolnak, no matter what. Teljesen mindegy, hogy a csalafintaság kilátszik, a lényeg, hogy a gyereknek meg legyen a sikerélmény!

2, Első nyilvános fellépés – 13 évesen. Az egykori óvodámba látogattam el, egy cimborámmal karöltve tartottunk műsort 60 lurkónak. Az előadás végén egy sétapálcát lebegtettem. A gond csak annyi volt, hogy a vak is látta, hogy nem repül, hanem egy cérnával lóg a cucc az ujjamról. Rock koncert élmény volt, ahogy 60 kölyök azt kántálta egyszerre: “Cérnával megy! Cérnával megy!” Aznap megtanultam, hogy a gyerekek nem hülyék, csak gyerekek. 

Tegnap, ahogy a hotelbe érkeztem és fáradtan az ágyba puffantam, azt hittem elolvadok. A takaró, olyan hihetetlen puha volt, és a lepedővel karöltve, olyan finom anyaggal vettek körbe, hogy az valami elképesztő. Gondoltam, a dolgot rímbe öntöm.

Pihe-puha

Puha ha hab,
habár az olcsó hab ár nem jelenti,
hogy a szakács jól habar.
Egy gyorsan elkészített, puha hab
a fehér habot készítő,
az étkezőket pihe-puha örömben részesítő,
a süteményt koronával ékesítő,
büszke szakácsnak köszönhetően
hallgatag díszként tiszteleg.
A vendég a tortát örömmel ette meg.

És még?
Puha a dunyha,
Aki a napot megunta,
Teendőire vállát vonta,
Az a tejszínes tollrengetegbe fejest ugrik,
És másnap reggelig vízszintben nyugszik.
Éjszaka a dunyha megöleli,
A csillagos éj nyugalmában álmai
képkereteit a falra szögeli. 

Tegnap, ahogy a hotelbe megérkeztem,
Az utazásból lefékeztem,
Megpihentem, pihegtem, lihegtem,
Mosolyogva konstatáltam,
Hogy végre megálltam.
A vetett ágyba vetettem magam,
Majd nagy levegőt vettem, ahogy álmaim kockáit elvetettem.
A nyugalmamat takaró takaró,
És az ágyra feszített szerető lepedő,
Olyan puha volt, mint a legpuhább, pihe-puha vatta,
Amelybe belezuhanva az ember magát azonnal megadja,
Nyűgét, baját tagadja,
a takarót magához ragadja,
Mint a kakaó krémes habja.
Ja!

Fantasztikus élmény,
És pihenni szerető ember lévén,
Ezt a puhaságot soha nem feledem,
Mostantól egy ágyban csak ezt keresem.
Pihe-puha szeretem,
Nyugodt lepedő, takaró,
Amely engem takar. Ó!

Egy zene érzéseket, furcsa modón számomra néha illatokat, különböző helyeken átélt élményeket képes magában hordozni. Mikor meghallom, mintha egy dimenzió kapu szippantana be magába, és köpne ki egy korábbi életszakaszomba. Az érzések, mint egy vad vízesés agresszív vízárama zúdúlnak a lelkembe. Színek, helyek, szagok, boldog és szorongó érzések, emlékek és gondolatok.

Minden héten egy olyan albumot bányászok elő a kis harddriveomba zárt mély zenekönyvtár bugyrából, amelyet életem valamely pontján sokat hallgattam. Átadom magam a zenének és a nosztalgiának.

KORN: ISSUES

Tél, gimi, Kerpi, sétálok haza a buszmegállóból, Shamrok, lerombolom a szobám, amit felvettem videóra,  amin állati jól szórakozunk,  már bűvészkedek, Telki, érzem a ház lényét, Counting, Falling away from me, Washingtonban vagyok, havazik, ezért a városban ragadtunk, elmentem sétálni, óriási a hó, Budapesten vagyok, német órára megyek nagymamához, felhős Budapest, discman, fejhallgató, három csíkos adidas, ébren álmodok, minden nap.