Te bevállalnál egy ilyet egy barátoddal??? Valahol para a dolog, valahol pedig olyan szép. :)

Egy zene érzéseket, furcsa modón számomra néha illatokat, különböző helyeken átélt élményeket képes magában hordozni. Mikor meghallom, mintha egy dimenzió kapu szippantana be magába, és köpne ki egy korábbi életszakaszomba. Az érzések, mint egy vad vízesés agresszív vízárama zúdúlnak a lelkembe. Színek, helyek, szagok, boldog és szorongó érzések, emlékek és gondolatok.

Mától 2 hónapig, minden hét egyik napján egy olyan albumot fogok előbányászni a kis harddriveomba zárt mély zenekönyvtár bugyrából, amelyet életem valamely pontján sokat hallgattam. Átadom magam a zenének és a nosztalgiának.

Deftones – White Pony
18 megálló a Bertalan Lajos utcánál, közép suli, távolsági busz, Telki, Moszva téri meki, tél, Tapolca, síelés, szerelmes vagyok, Viki, felhős ég, boldog elmerülés a mindennap álmodozásában, egy korai lefekvés utáni váratlan telefonhívás – félálomban egy angyallal beszélek, Kemény, érzelem tenger, boldogság, csalódottság, gyógyulás, 16 évesnek jó lenni, még nem engedtem el a gyereket, viszont még nem is nőttem fel, a kettő között.

Tegnap moziban voltunk. Harmadszor egyhuzamban egy jó filmet sikerült megnézni. Ném is értem, hogy sikerült, remélem nem fog megtörni ez a jó széria. Kicsit megkésve (lévén, hogy egy tucat oszkárra jelölték), a Napos oldal című alkotást (Silver Linings Playbook) tekintettük meg. A forgatókönyv menete nem volt túl meglepő, egy jól bevált love story sémát követve írták azt meg. Megvoltak a kötelező hullámhegyek és hullámvölgygek, és mégis remekül szórakoztunk. A film közben az jutott eszembe, hogy potosan tudom, hova tart a film, de mégis élvezem, hogy láthatom az egészet kibontakozni, mert a karakterek szinte mindegyike szórakoztatóan félőrült személyiségéhez egész kiváló színészi alakítások párosulnak. Ha még nem láttátok volna irány a mozi, vagy töltsétek le (akarom mondani vegyétek meg). Nekem egy 8/10 volt.

A képet elnézve azt kellene, hogy mondjam, nem nagyon komfortos az életem.... :)

Mikor gyerekkoromban kezdtem bűvészkedni, David Copperfield és Brett Daniels előadásaiból is készültek Somakoma home videók. A különbség annyi volt csak, hogy nem csillogó színpadok, hanem a nappali volt a helyszín, több tíz millió ember helyett inkább csak a család nézte, és az előadás sem pont azért volt mindig szórakoztató, amiért gondoltam... Ötletet merítettem belőlük, és elkészítettem trükkjeik általam bemutatott, saját változatát. Apuék meg jókat mosolyogtak rajtam.

Tavaly készítettünk egy Stop Motion animation videót: Cards in Motion.

Tegnap pedig két 12 éves sráctól kaptam egy levelet:

A mai mosoly egy popsival együtt érkezett! :)

Tegnap erre a képre leltem, és jót mosolyogtam. Éljen Yoda! A kép pedig magáért beszél :)