Tegnap délután helyszínbejáráson voltam egy műsor miatt, majd mikor befejeztük konstatáltam, hogy nem is vagyok messze  nagyitól, és mivel  régen láttam, gondoltam meglátogatom. Így is tettem. Leparkoltam, a kapuhoz ballagtam, csöngettem. Pillanatokon belül bent felkapták a kaputelefont, és elhangzott a jól ismert, érdes: “Nyitvaaa!”, aminek általában lemarad a végéről az Aaa, mert nagyi kicsit hamar engedi el a gombot, így olyan, mintha egy szláv anyanyelvű illető szólna bele a telefonba: “Nyitv!!”. Nagymama kezdésként jó szokásához híven megpróbált belém diktálni valami ennivalót (nagyjából mindegy mi az, csak “egyél valamit kis csillagom, úgy le vagy fogyva!” – Szerintem akár hízhatnék is 10 kg-ot, nagyi akkor is úgy ítélné meg, hogy le vagyok fogyva – majd leültünk a nappaliban beszélgetni. Kérdeztem, hogy van. Elmesélte. Ezután pedig elpanaszolta, hogy Apu elvitte a laptopot (már az én apum, és nem az övé – egyébként szellemjárásról beszélnénk), mert vírusos volt. Nade! Nagymama számítógépes szaknyelvén ez így hangzott: “Apád elvitte az emailem, mert bogaras volt.” Imádom nagyi IT nyelvezetét. Múltkor például említette, hogy aznap elolvasta az internetet. Ennyi. Nagyi egy nap alatt végez az internettel, mint egy normál ember egy közepesen vastag könyvvel. Egy másik alkalommal pedig amiatt panaszkodott, hogy nem tud gépelni, amit ő azzal magyarázott, hogy valószínűleg kifogyott a tinta (Egyébként, ha belegondolsz, logikus következtetés).

Ezután meséltem neki erről a blogról is. Kérdeztem tudja-e, mi az a blog úgy általában. Mondta, hogy “Persze, az Brazíliában van valahol. Nem?” Mosolyogtam egyet, majd elmeséltem neki mi egy blog. Imádom nagyit! És az a tény, hogy 82 évesen képes megpróbálkozni azzal, hogy a virtuális világ mély és számára ismeretlen kútjába fejest ugorjon, az valami fantasztikus. Még egy fél órát beszélgettünk, majd mielőtt elindultam, a biztonság kedvéért megpróbált még egyszer megetetni. Ez persze nem sikerült, így útravalónak a kezembe nyomott egy zacskó pogácsát.