Tegnap folytatódott a borral kapcsolatos ismereteim szisztematikus elmélyítése. Kezdetnek ráébredtem a sokak által már évszázadok óta hirdetett, csodás valóságra: a borok olyanok, mint a nők. De hogy senki ne higgye, hogy ez csak amolyan okoskodás a részemről, szeretném is alátámasztani állításomat. A következő hasonlóságokat véltem felfedezni:

1, Szeretjük, ha szép a teste…
2, Mindkettő függőséghez vezet, és könnyen megbolondít
3, Vannak vörösek, vannak szőkék
4, Néha testes, néha vékonyka
5, Egy kóstolótól csak többre vágyunk
6, Legtöbb illatos, de tagadhatatlan, hogy van egy pár aminek inkább szaga van
7, Egy borról sokszor sikít, hogy jó bor, egy nő meg sokszor sikít
8, Mindkettő vidámságot okoz
9, Egy bor kinyílik, kikel magából, ha kirakjuk levegőzni. Ha az asszonyt kirakom a teraszra, szerintem ő is kikel magából.
10, Ha felejthető, akkor csak egy egyestés kaland, de egy igazán szépet és rá méltót akár hosszú évtizedekre is magunknál tartunk.

Ami viszont nagy különbség, hogy a borokért általában fizetünk, a nőkért viszont nem (már aki…). Azon is elgondolkodtam, hogy a férfiak és a borok között milyen hasonlóság van. Csak egyet találtam. Ugye a bornál a tőkéről beszélünk, a férfinek meg a tökéről.

Sajnos még mindig a hátsó sorban ülünk, ami miatt sokszor a kóstolt borok végét kapjuk a poharunkba. Miért baj ez? A seprő miatt, ami nem más, mint a komolyabb borok alján leülepedett borkő (Vigyázat, nem összekeverendő a seprűvel, ami a ház tisztaságáért felelő szőrös, száraz tisztítóeszköz). Mikor seprő kerül a poharadba anélkül, hogy észrevennéd, és az utolsó korttyal azt is megiszod, az nagyon kellemetlen érzés. Olyan, mintha egy jó szarás után a gurigával kellene segget törölnöd, mert a papír elfogyott.

Megtanultuk, hogy a franciák annyira elkötelezettek a bortermelés mellett, hogy erről nevezik el a bortermelő régiókat. Például ott van Bordeaux (ejtsd: Bordó), ugye nem véletlen, hogy a szó alapját a ‘bor’ tő képzi. A magyaroknál pedig ott van Szekszárd, aminek az alapját pedig a… No mindegy… Emellett készítettünk bort is. A köpő csésze segítségével olyan cuvéeket mixeltünk, hogy azok hét nyelven… akarom mondani hét nyálon beszéltek. 

Nem mindig egyszerű napközben koncentrálni az órán, de végül is középsuliban mindig is arra vágytam, hogy a tantervben benne legyen az ivás is. Ez most valóra vált.