A legtöbb hosszú és mély barátság azt mondják iskolában köttetik. Ez velem is így volt. Együtt nőttünk fel, és ez örökre összeköt. Együtt vásároltuk az első erotikus újságainkat, valamint egymással beszéltük meg az igen megrázó korai nőügyeinket, minthogy “Rám nézet bioszon, szerinted ez jelent valamit?”. Együtt pogóztunk először (aki nem tudná, a pogózás értelmetlen, egymás lökdöséséből álló tánc fajta, amely főleg metál és hard-core koncerten jellemző). Közösen töltöttük a nyarat, a telet, a hétvégéket. Együtt próbáltuk ki a cigit, és együtt kezdtünk el zenélni (az első ált. isis poszteren ezek a zenekari posztok voltak olvashatóak: zongorista, gitarista, dobista, énekista, basszusista, okarinista – és ezt nem viccnek szántuk, hanem úgy gondoltuk, hogy így van jól). Közösen szoktunk rá a boros-kólára, majd a sörre. Együtt avanzsáltunk rocksztárrá a tizedikes szalagavatón, ahol többek között Limp Bizkitet játszottunk. Miért? Mert szerettük, és úgy gondoltuk, hogy az aztán igazán menő. Együtt hánytunk, józanodtunk, szívtunk a suliban (itt természetesen a dolgozatokra való felkészülés miatti szívásra gondolok…). Közösen fociztunk, jártunk biciklizni, moziba, koncertre, meg péntekenként a budagyöngyei mekibe. Szép évek voltak. Egymást alakítottuk azzá akik ma vagyunk.

Az élet persze mindannyiunkat egy picit más irányba sodort később. Van, aki ügyvéd lett, van, aki a gazdasági pályán helyezkedett el, és van, aki ugye színpadi bohóc maradt… Akarom mondani bűvész. De ettől függetlenül a mai napig keressük egymást, és igyekszünk ápolni ezeket a kapcsolatokat. Én a rengeteg utazás miatt, sokat vagyok külföldön, és ez megnehezíti a rendszeres találkozást a régi cimborákkal. Viszont pont ezért mindig öröm hazajönni. 

2 kedves barátommal 9. osztály környékén megalakítottuk az Exclamation Pictures “filmgyárat”. Olyan homemade remake-eket készítettünk el,…
Egy: Mint például a Sliders, Friderikusz Show, X-akták, Queen koncert.
Kettő: Hogy a mai napig összepisilem magam a nevetéstől annyira viccesek.

Időről időre (sajnos egyre ritkábban) Exclamation bulit szoktunk tartani. Tegnap pont ez történt. Csak hárman találkoztunk, és elmentünk egy nagyot mulatni. Igazán fun újra rákapcsolni a kis energia nyalábjainkat a másikra. Ilyenkor mindig feltöltődünk. Régi anekdoták, emlékek, vidámság. És még akkor is, ha a mai nap a legsúlyosabb borbetegség miatt (másnaposság, aki nem emlékezne), nagyon fájt, abszolút megérte. Exclamation Pictures 4ever!