Kínáról azt már tudjuk, hogy hideg, hogy nagyok a TV stúdiók, és vágott szeműek az emberek, de mit kell még róla tudni. Csaba barátom így írta le Kínát egy mondatban: Sok alacsony ember, sok magas házban.

A TV felvétel után maradt időnk sightseeingelni, egy kicsit első kézből megtapasztalni Kínát. Kína a rizs országa (meg a sok ropogós, recsegős, ehetetlen kütyüé). Mindent megesznek. A kínai kultúra úgy tartja, hogy amelyik állatnak a gerince párhuzamos az éggel, az ehető. Ezért fogyasztható a tigris, a kutya vagy a medve, viszont zsiráfot tilos enni. Ezért nem lehet embert se enni. Mind addig, amíg le nem fekszik…

Elmentünk Mekibe is. Ahogy Ausztriában alpesi burgert lehet enni, úgy Kínában McDog (becenevén: McVau) szendvicset, és ha a kutyát nem szeretnéd, rendelhetsz marhahús pogácsás ‘McCsípsz’ burgert is, ami mellé természetesen nem sültkrumpli jár köretnek, hanem sült rizs. A shake itthon csokis és vaníliás, odakint csípős, savanyú. A supersize akkora, mint itthon a small, desszertnek pedig a varázslatos vörösbabos, vagy disznóbeles pite közül választhatsz. Gondolkoztunk, hogy nem mekibe kellett volna menni, hanem KFC-be, de aztán re kellett, hogy jöjjünk, hogy a KFC Kínában nem a Kentucky Fried Chicken, hanem a Kentucky Fried Creature rövidítése.

Vacsoránál egy helyi étteremben odajött hozzánk a pincér lány a főételek után, hogy szeretnénk-e desszertnek fagyit. Ő így tette fel ezt a kérdést:
-Are you icecream?
Mi a haverommal mosolyogva egymásra néztünk, majd annyit mondtam a csajnak.
-He is chocolate, I’m vanilia!
Nem telt el három perc, és már élveztük is a középszerű kínai fagylaltunkat.