Az ember mindenféle érdekes hangot tud kiadni a szájával. Ezek a hangok 2 csoportba oszthatóak: vannak értelmes és értelmetlen hangok. A két főcsoporton belül alcsoportokat is megkülönböztetünk:

I. ÉRTELMES HANGOK
1, Beszéd: Leggyakrabban erre a funkcióra használjuk a szánkat. A beszéd értelmes hang, mert az egyik fél érti a másik fél mondanivalóját. Kivéve persze, ha egy zsidót meg egy kínait állítasz egymással szembe:

-       Há mács?
-       500 dollar
-       Nooooo. Öccá tumács!
-       Yes.
-       Nonono. Giv mí gud prájsz!
-       Ok. 500.
-       Giv me beszt prájsz!
-       520 dollar.

Azt meg, hogy Han Solo hogy értette meg Chubakkát abból az artikulálatlan tehénbőgésből, azt a mai napig nem értem, de hangtanilag ez is értelmes beszédnek mondható, mert a sikeres kommunikáció megvolt kettőjük között.

-       Öáuuuuááuuuoooo, oouuuaaaááőőő!
-       Oké Csubi, igazad van, megnézem a hiperhajtómű polarizációs kapcsolóinak energianyalábjait is. 

2, Éneklés: Ez is legtöbbször értelmes tevékenységnek mondható, bár az X-faktor némelyik játékosánál erősen kételkedtem abban, hogy bármi értelme is van annak, hogy az illető énekelni próbál. Arról meg nem is beszélve, hogy én az egyik-másik mentort szavaznám ki először. Mentor… Pff…  Inkább dementor…

II. ÉRTELMETLEN HANGOK
1, Gyerek hangok: Ide tartozik a gügyögés, a blablogás, és a többi kicsiny gyermek által kiadott hang. Egyértelműen a hangok legkedveltebb, legaranyosabb alcsoportját képezik.

2, Nevetés: Nevetni mindenki szeret. Az más kérdés, hogy vannak emberek, akik annyira aberrált módon nevetnek, hogy azon mindenki más is elkezd nevetni.

3, Testhangok: Csuklás, böfögés, tüsszentés. Egyik haverom múltkor egyszerre csuklott és büfögött egyet, ami olyan büdös lett, hogy eltüsszentette magát. Mi meg ezen vesegörcsösre nevettük magunkat (nevetés: lsd. 2-es pont).

4, Non verbal éneklés: Az éneklés azon fajtája, amely nem értelmes szavakat használ a dallam megformálására, hanem nagy óóó-kat, áááá-kat, meg bom-bom-okat.

Tegnap az Á la cARTe kamarakórus koncertjén voltunk a Kogart házban. A kórus jellemzően szimfonikus filmzenéket dolgozott fel, amelyeknek minden hangszerét szájjal való énekléssel helyettesítették (lsd. II-es főcsoport, 4-es alcsoport: Non verbal éneklés). A kórusnak volt egy kiváló karmestere, aki a közönséget gyakran megnevettetve konferálta a fel a muzsikákat (lsd. I-es főcsoport, 1-es alcsoport: beszéd).

Hallottunk a Leon a Profiból részletet, a Gyűrűk Urából egy zenei betétet, több varázslatos részletet a Harry Potter filmzenéjéből, és persze a Csillagok Háborúja se maradt le a palettáról. Mikor George Lukas fantasztikus alkotásainak zenei betétjei hangoztak el, először egy Jedi kezdett el sétálgatni a közönség sorai között, majd egy sith (gonosz-jedi) is megjelent. Mikor észrevették egymást a karmester mögött ledobták a köpenyeiket, elővették fénykardjaikat, és masszív vívásba kezdtek. Nem tudtam, hogy a zenének örüljek jobban (mert hát én se egyszer láttam a Csillagok Háborúját…), vagy a vizuális élmény van rám nagyobb hatással. Valószínűleg a kettő együtt. Fülig ért a szám. A koncert után készítettem egy fotót a Jedivel, majd megköszöntem, és stílusoan annyit mondtam neki: Az erő legyen veled!