“Mindenhol jó, de legjobb otthon.” Ezzel nem tudok vitatkozni. Bár véleményem szerint akkor a legjobb otthon, ha jó otthon. Ha nem jó otthon, akkor jobb máshol. Nem-igaz? 

Sokat utazok. Az utóbbi 3 évben több mint 30 országba, közel 100 külföldi utat tettem meg. Úgy szállok fel a repülőre, mint mások a metróra. A hotel szobák nem nyaralásszerű privilégiumot, hanem szükségszerű munkaszállást jelentenek. Jól ismerem már a nagyobb európai reptereket, már azt is tudom hol szabad, és hol nem szabad enni. Megvannak a kedvenc helyeim, mint például a frankfurti reptér termináljai között húzódó futurisztikus, hosszú fémfolyosó, amin mindig öröm végigsétálni. A biztonsági ellenőrzésen úgy ballagok át, mint ahogy egy megfáradt harcművész a formagyakorlatát adja elő, mindig ugyanúgy, unottan. Jobb zseb tárca, bal zseb telefon, jobb hátsó zseb apró, övet levenni, laptopot kivenni, menetrend szerűen válaszolni a kérdésekre, át a fémkapun. Már sosem csipogok. Aztán minden vissza a helyére, és irány a beszállókapu.

Szeretek utazni. Rengeteg helyet láttam, de a magányos sightseeing elvesztette varázsát. Szeretem megosztani valakivel azt, amit látok. Nem elmesélni neki, hanem átélni vele. A sok utazásból kifolyólag felértékelődött az itthon eltöltött idő. A család, a barátok, a beszélgetések, az itthoni ízek és Budapest. 1, 2, 3 vagy néha akár 4 hét egyedül eltöltött idő alatt külföldön az ember sokszor igen magányosan tudja érezni magát. Sokszor találkozom érdekes emberekkel amerre járok. Látok, tanulok, tapasztalok. Kinyíltak a receptoraim. Viszont a mélyebb beszélgetések, a családi ebédek, a baráti ölelések, a közös zenélés sokszor hiányoznak. 

Tegnap újra hazaértem. Édesapám (Papi, ahogy én szólítom) volt olyan kedves, és kijött elém a reptérre. Meséltem. Ő is mesélt. Itthon letettük a csomagjaim, majd elmentünk édesapám egy kedves barátjának a megemlékezésére. A héten hunyt el. Csak 55 éves volt. Ezután vacsoráztunk, majd hazajöttem.

Megint jó volt hazaérni, és az energianyalábjaimat újra rácsatlakoztatni az itthoni töltőkre. Szeretek itthon lenni. Mindenhol jó, de a legjobb itthon.